OSC: "Ez az igazán szép feladat" - interjú Becsey Péter sportigazgatóval

2020 minden szempontból egy rendhagyó év volt. Ha visszatekint, milyen pozitívumokat lehet felsorolni a nehézségek mellett az OSC életében? Gondolok itt akár a háttérben és a szakmai stábban, a játékoskeretben történt változásokra.

 

Az, hogy sok mindenki mellénk állt ebben a helyzetben, az, hogy maga a kerület és a kerület legnagyobb cége, a MOL is mellénk állt, mindenképpen pozitívum.

 

Kitűztünk egy új célt, az ehhez vezető első lépcsőfok az új szakmai stáb volt, Cseh Sándorral, Varga Dániellel és Kósz Zoltánnal, és az itt maradó szakemberekkel. Ehhez párosítottuk azt a koncepciót, hogy tiszta magyar csapatban gondolkodtunk, ami elnyerte az önkormányzat és a Nyéki Imre Uszoda vezetőségének a tetszését is. Ilyen a honi vízilabda élcsapatai között nincs is, csak a középcsapatok között. Varga Dani - aki a játékospályafutása végét követően utánpótlás-edző volt a Fradinál - nagyon jól nyúlt hozzá a fiatalokhoz, akik a saját utánpótlásunkból is jönnek fel folyamatosan. Ez pedig egy nagyon jó példa lett a nálunk lévő gyerekek előtt, hogy ne menjenek el, hogy mi megpróbáljuk megtartani az értékeinket. Volt már korábban is olyan saját nevelésű játékosunk, aki később Európa-bajnok lett, de pont amiatt ment el tőlünk, mert nem volt igazi átmenet az utánpótlásunk és a felnőtt csapat között. Nem is voltak akkor olyan minőségűek az utánpótlás-csapataink, de azóta évről évre tapasztalható a fejlődés. Nem könnyű megtartani a játékosokat így sem, nagy a szívóereje a többi utánpótlás-nevelő budapesti kluboknak, de aztán van, aki visszatér. De a cél, hogy megtaláljuk azokat a tehetségeket, akik felfelé is játszhatnak. Olyan szakmai munkát igyekszünk végezni, hogy valóban itt is maradjanak a gyerekek.

 

 

Kerületi szinten mekkora ereje, hívószava van már az OSC-nek?

- Nagy. Amikor 6-7 éve elkezdtük, még a Kopaszi-gáton volt egy nagy kerületi sportágválasztó rendezvény (a Válassz Sportot Újbudán! - a szerk.), itt akkor még nulla gyerek volt, kimentünk oda, lett 40 játékosunk, ami mostanra felduzzadt már nagyjából 300 főre. Komoly létszám, akik nap mint nap járnak edzeni és versenyezni. Nem lesz mindenkiből élsportoló, nem is feltétlenül ez a cél, ezért is vannak A- és B-csapatok nálunk, a lényeg, hogy mindenki érezze, hogy hozzánk tartozik, próbálunk családias légkört teremteni. Ezt szolgálja a minden évben megrendezésre kerülő Családi Napunk is, a szülőkkel, gyerekekkel, edzőkkel, ami most, a pandémia miatt elmaradt. A gyerekek nagyrésze egyébként kerületi, komoly bázisunk és pozitív megítélésünk van Újbudán. Ami egyébként még egy fontos dolog abban, amit mi képviselünk, hogy a tanulást mi kiemelten kezeljük. Itt az utánpótlásban az edzők bekérik a bizonyítványt. Olyan felhajtó és pozitív ereje is van a sportnak, hogy nagyon sok szülő mondja, hogy a gyerek sokkal jobban tanul, mert fontos neki a vízilabda, és hát egy szülőnek az a "fegyvere" is lehet, hogy azzal tud esetleg büntetni, hogy hát ha nem tanul jól a gyerek, akkor nem mehet edzésre. Emiatt sokkal jobban rendszerbe kerülnek a gyerekek, figyelnek arra, hogy mire fordítják a szabadidejüket, ami nem biztos, hogy jó, ha csak a számítógép nyomkodásából áll.

 

A vízilabda mindig is egyfajta értelmiségi sportág, labdajáték volt. Ez most is megvan?

- Igen, ez nem változott. Nagy hangsúlyt fektetünk a sportágban a tanulásra, és az iskolák, egyetemek is respektálják, ha valaki élsportoló. Ezeket jól össze lehet hangolni, gondolni kell a sportpályafutás utáni életre is. Ebben szerintem jól áll az OSC is, mind az utánpótlás, mind a felnőtt csapat tekintetében. Az első csapatunk 80-90 százaléka is felsőoktatásban végzett vagy jelenleg valamelyik intézmény diákja.

 

A koronavírus miatt át kellett értékelni mindent. Tulajdonképpen március 11-től a kluboknak, így az OSC-nek is a védekezésre is összpontosítania kellett. Sok helyen példátlan összefogás volt a a klub, a sportolók és a szülők között. Önöknél ez hogyan valósult meg?

- A szülők mindenképpen csillagos ötöst érdemelnek. Azt találtuk ki, hogy online-edzéseket tartunk a gyerekeknek, ennek a szülők is örültek, hiszen az online tanulás azért nem annyira meríti le a gyerekek energiaszintjét. Minden nap mentek ezek a foglalkozások, egészen addig, amíg mintegy másfél hónap után meg nem nyithattuk az uszodát. Természetesen mindent betartva tartottuk az edzéseket, elküldtünk egy "kódexet" is, hogy miket kell betartani. Ez nagyon jól is működött, persze volt egy-két covidos fiatal, de az nem fordult elő, hogy berobbant volna a járvány az egész klubnál.

 

Hogyan valósult, valósul meg a gyakorlatban a járvány elleni védekezés?

- Próbálunk arra figyelni, hogy például a különböző korosztályos csapatainkat nem egy busszal utaztatjuk vidékre, van olyan például, hogy megyünk Debrecenbe, és egymástól függetlenül három meccsünk is van egymás után. Ezzel azt is elkerüljük, ha véletlenül az egyik csapatban mégis van fertőzött, ne kerüljön át egy másik csapathoz a betegség. Próbálunk tehát mindenre odafigyelni, amire csak lehet. Egy hosszú lappangási ideje van ennek a betegségnek, a szülőktől is azt kérjük, hogy figyeljék a gyerekeket, ha bármelyiküknek bármiféle tünete van. Egyelőre ez tök jól működik. Mindenhol ki vannak rakva a kézfertőtlenítők, takarítják az uszodát. Ugye azt mondják, hogy magában a vizes közegben nem feltétlenül terjed ez a vírus, talán a párás levegő az, ami a sátorban vagy a fedettben kisebb nehézséget okozhat, de viszont gyorsan cserélődnek a gyerekek, tehát vége van az edzésnek, felöltöznek, mennek.

 

 

Visszatérve a felnőtt csapathoz: ugye volt tavaly egy félbeszakadt idény, ahol akár bajnok és BL-győztes is lehetett volna az OSC.

- Igen, ott épp mindenhol elsők voltunk. Ez egy nehéz időszak volt, de büszkén tekinthetünk vissza arra például, hogy megvertük az olasz Pro Reccót hat év után, hogy a bajnokságban elsők voltunk, és valóban várományosai voltunk sok mindennek. Így alakult. Volt olyan sportág, ahol úgy zárták le az idényt, hogy bajnokot is avattak, itt nem így történt. Alapvetően emiatt nincsenek sebek bennünk, alkalmazkodtunk ehhez a kialakult helyzetben. Utána persze volt egy pár hónap, ami nehéz volt és sok gonddal telt el, de nagyon pozitívan jöttünk ki belőle. Lett egy szakmai elképzelés is, az alapján indultunk el ebben az évben, nagyjából azt a célt, amit megfogalmazott ott a szakmai vezetés - azaz hogy négy között legyünk mind a Magyar Kupában, mind a bajnokságban -, azt szerintem már el is értük. A Magyar Kupában is ott voltunk a négyben, de ott a játékosok egészsége miatt hoztunk egy nehéz döntést, visszaléptünk, amit után azért nagyon sokan megsüvegeltek, hogy ez egy előrelátó dolog volt. Most erre ügyelünk, a nemzetközi kupában is állunk, most éppen egy utazás előtt, ami nem egyszerű a mai helyzetben, éppen mikor törlik a járatunkat, és akkor felmerül a kérdés, hogy hogyan fogunk újra visszatérni Magyarországra... dehát sportolók vagyunk, ezek a kihívások. Nem úgy tekintünk rá, hogy ez most nem tudom mekkora tragédia, hanem próbálunk mindent megoldani.

 

Mennyire volt bizonytalan egyébként a helyzet a nagy átalakulás előtt és a korábbi főszponzor távozását követően?

- Ha egy főszponzorod van, akkor nyilván minden sokkal bizonytalanabb. Most azért sok lábon próbálunk állni, ami sokkal stabilabb helyzetet eredményez. Mindennek van előnye és hátránya is persze. Mi itt hosszú távon gondolkodunk. Ez egy nagymúltú klub, itt a '70-es, '80-as években többszörös magyar bajnokok, BEK-győztesek, Szuperkupa-győztesek voltak, nemzetközi téren, sok válogatott játékossal, olimpiai bajnokokkal állt fel az OSC. Szeretnénk majd ehhez visszatérni.

 

Az OSC jelenleg nem hogy "csak" a legjobb négy közé tart a bajnokságban, ahogy azt kitűzték célul, de a Ferencvárost is megelőzve a második. Túlteljesített a csapat? Számítottak erre?

- Nem vártuk ezt őszintén szólva, nekünk is meglepetés. De láttuk, hogy Varga Dani milyen munkát tesz ebbe bele Cseh Sanyival együtt.

 

Egy nagyon tervezett, szisztematikus munka folyik mind a szárazföldön, mind a vízben és folyamatosan fejlesztjük azokat a dolgainkat, azokat a háttérmunkákat - gondolok itt a masszőrre, az orvosra, a rehabilitációra is például - a jövőre is nézve, hogy ez a mostani ne csak egy kifutott eredmény legyen, hanem egyre jobban stabilizálódjon a helyzetünk. És majd akár fiatalokkal megerősítve jövőre, de akár idén is minden címért küzdhessünk, gondolok itt akár az Európakupa-győzelemre, vagy akár egy magyar bajnoki címre is.

 

De már egy magyar bajnoki döntő is egy óriási bravúr lenne tőlünk. Mi most azt gondolom, hogy reálisan a harmadik helynek vagyunk a várományosai, azért mind a Szolnok, mind a Ferencváros játékosállományban és mindenben előttünk jár. De hát megcsíptük már ugye a nagy Fradit is, igaz, szegényeket pont egy ilyen pandémiás időszakban, reméljük, hogy ők is minél előbb felépülnek, és tavasszal már két teljes "hadtesttel" ütközhetünk egymással. Az egymás elleni meccsünk majd itt lesz az utolsó fordulóban a Nyéki Imre Uszodában, remélem, a legjobbat tudjuk majd kihozni magunkból.

 

 

A bajnokságban az OSC remekül jött ki ebből a zsákbamacska-helyzetből - járvány, átalakult csapat, megújult szakmai és gazdasági háttér -, az Európakupában mire lehet képes?

- Egy Szolnok azért ott is kiemelkedik a mezőnyből. Őket is, minket is oda sorolt a nemzetközi szakma, hogy azért a BL-ben lett volna ott a helyünk, megnézve azt, hogy milyen csapatok játszanak Bajnokok Ligájában. De ide tartozik a horvát Mladost Zagreb is az EK mezőnyéből. Most vagyunk a nyolcaddöntőben, ahol egy olyan francia csapattal fogunk játszani, amely egyáltalán nem rossz. Ugye Párizsban lesz a következő olimpia majd Tokió után, ők elkezdtek egy olyan építkezést a vízilabdában, hogy ha megnézi a francia klubokat, tele vannak szerb, horvát és montenegrói játékosokkal. De azt gondolom, ezeket a csapatokat meg tudjuk verni, ami persze nem egy könnyű feladat, majd ha innen továbbjutunk, a következő körben már kaphatjuk a Szolnokot, kaphatjuk a Zágrábot, tehát sok múlik majd a szerencse-faktoron is. Ha egy olyan ellenfelet kapunk, akár a döntőbe is eljuthatunk. Ha egy nagyobb falatot, azzal is meg lehet birkózni, de az már egy másik út lenne.

 

Ha már a BL-szereplést említette, ott min múlott a kiesés?

- Az egy érdekes helyzet volt, mert ott is voltak sérültjeink, betegeink, és ott minden nap voltak mérkőzések. A csoportunkban az olasz Brescia - aki megverte aztán a Ferencvárost is a főtáblán - messze kimagaslott, és volt egyszer egy szerb csapat, a Kragujevac, és az előző meccsen, a spanyolok ellen már muszáj volt pihentetni egy-egy játékost, hogy bírják a folytatást. Annak az lett az ára, hogy kikaptunk, és aztán a döntetlen már kevés lett a továbbjutáshoz, végül harmadikok lettünk. Nüánszokon múlt, de alapvetően a BL meghozta azt a fejlődést a csapat életében, amit utána kamatoztattunk a bajnokságban, és ezzel a lendülettel végig tudtunk menni az őszön. Ez a része ilyen szempontból nagyon pozitív volt. Azt tudtuk előre, hogy a BL-selejtező utolsó helyezettje is továbbmegy az Európakupába, aminek utána azért volt egy csoportköre, meg is nyertük a csoportunkat, pedig voltak már vaskos ellenfeleink, de nagyon jól vettük az akadályt.

 

A már említett koncepció akkor marad? A csupa magyar játékossal felálló OSC-Újbudára kell számítani a következő idényben is?

- Igen, abszolút. Nem engedtük el ezt a fonalat. Van is olyan szponzorunk, akinek ez a vonal tetszett, és így is kötöttünk egymással szerződést. Azt gondolom, hogy ez a magyar sportnak is jó. Főleg úgy, hogy ezzel vannak nálunk felnőtt válogatott játékosok, Ami pedig egy örömteli dolog, hogy a két felnőtt vízilabda-válogatottunk, mind a női, mind a férfi kijutott az olimpiára. Maga a sportág egésze nagyon pozitívan ítéli meg mindazt, ami nálunk zajlik. Az olimpiai szereplés annyiban szól bele majd bele a hazai vízilabda-idénybe, hogy lesz egy olimpiai selejtező, amely ugyan nem érinti a magyar válogatottat, de van a bajnokságban sok külföldi, akiknek el kell majd menniük. Három hétre megáll majd az OB I a válogatott események miatt, a mi felnőtt válogatottjaink is elmennek majd, és amikor visszakapjuk őket, akkor már az Európa Kupára készülünk, február végén utazunk majd Marseille-be, az első meccsre.

 

Az újbudai utánpótlást illetően mik a legfontosabb célok erre az évre?

- Körülbelül 22 utánpótlás-bajnokságban vagyunk érintettek országosan, ifi, serdülő és gyerekszinten, fiú- és lánycsapatokkal, mind a két nemet képviseli az OSC. Több bajnokságban is van már van két csapatunk ráadásul, hogy mindenkinek lehetőséget adjunk. A 2007-es korosztályunk például kiemelkedő, ott nagyon sok jó játékosunk van, ők vezetik a bajnokságukat, de sok más versengésben is az első háromban vagyunk. Tehát biztosan lesznek olyan korosztályok, ahol bajnokok leszünk, vagy érmeket nyerhetünk, de összességében azt szeretnénk, az a legfontosabb célunk, hogy ezekből a gyerekekből egy idő után a felnőtt csapathoz kerüljenek játékosok. Nagyon figyelünk arra, hogy ne égjenek ki, nem lehet túlversenyeztetni őket, sokkal inkább egy nagyon szisztematikus munkával, a tehetségeket kiválasztva és posztcentrikus edzéseket tartva már az utánpótlásban is arra kell törekedni, hogy a felnőtt csapat egyszer majd az utánpótlásból tudjon "táplálkozni.

 

Mert az a legjobb, ha nem máshonnan kell vásárolnod vagy elcsábítanod a tehetségeket, hanem a saját utánpótlásodból tudod ezt megoldani - ez az igazán szép feladat.

 

DG