Óriás a Csikiben

Szinte természetes, hogy ő sem vízilabdával kezdte. "Utáltam futni, ennek köszönhetem, hogy olimpiai bajnok lettem" - meséli derűsen. "Szüleim és én is az öttusa felé kacsintgattunk, de amikor megtudtam, hogy eleinte nem vívni, lőni, meg lovagolni kell, hanem a futás az elsődleges, feladtam a pentatlon iránti vágyakozásomat. A vizet ugyanakkor mindig szerettem, meg a labdát is, csak ne kelljen futni vele" - emlékszik vissza a sportoló. Az úszóktól már egyenes út vezetett a pólósokhoz, akik először fanyalogtak, mondván túl későn került oda. Aztán kiderült, a magas fiú csak hat éves. Azonnal lecsaptak rá. Később Faragó Tamás szó szerint a fülénél fogva vitte le a Vasasba azzal a felszólítással: Neked itt kell játszanod! Korosztályához hasonlóan ő is tagja volt a világot végigverő juniorválogatottnak. Ám mégis, amikor a felnőttekhez is meghívták, többen megkérdőjelezték a kapitány döntését. Vári azonban szép lassan elkezdett bizonyítani. A Vasasban eleinte kevés volt a siker, a válogatottban viszont annál több: a meccseken villog, parádézik. A válogatott legmagasabb játékosa Sydneyben is beveti szokásos hóbortját: minden mérkőzés előtt megborotválkozik és beállítja a haját. A szokás ezúttal is szerencsét hozott. "A vízbe szállás előtt fogadalmat tettünk, hogy mi nyerünk. Számomra örök élmény marad, hogy védő létemre két gólt is lőttem az oroszoknak, köztük az egyik csavar volt, amelyre különösen büszke vagyok" - emlékszik vissza a varázslatos pillanatokra, de kéri, most már beszéljünk az aktualitásokról. Vári elmondta, az egész toborzósdi egy XII. kerületi sportcentrum megnyitásával kezdődött. Itt ugyanis Székely Bulcsú csapattársával együtt a sportigazgatói székbe kerültek. Az irodai munkát persze nem nekik találták ki, így a vízilabda oktatást is magukra vállalták. "A toborzókörutunk célja nemcsak a vízilabda, hanem önmagában a sport népszerűsítése. Szomorú látni, hogy a kisdiákok görnyednek az iskolatáska alatt, görnyednek az iskolapadban, és otthon a leckeírás közben is. Természetesen nem a tanulással van a baj, de az egyre nagyobb iskolai követelmény testileg is megterheli a gyakran gyenge fizikai állapotú gyerekeket. A sportolásra ösztönözés tehát azért fontos, hogy egészséges, erős fiatalokká fejlődjenek, a gyerekeket azonban nem lehet ezzel motiválni. Nekik a sport szépségeit kell megmutatni, hogy megszerethessék azt" - magyarázza a vízilabdás. A két pólós rengeteg meghívást kap az iskoláktól, és igyekeznek is minden felkérésnek eleget tenni. "Nagy öröm számomra gyerekekkel foglalkozni. Igaz, nehéz velük dolgozni, de a végeredmény megéri" - mondja mosolyogva Attila, aki maga is két kisgyermek édesapja. A beszélgetésen aztán az érintettek csak szégyenlősen hallgatnak, még csak alsó tagozatosok. A moderátor kérdéseire adott válaszokra azonban tágra nyílt szemekkel figyelnek, kiváltképp, mert Attila közli, már 6 éves kortól ajánlott elkezdeni a vízilabdát. Később elhangzik a sportoló alaptétele is, hogy a kemény munka és az eredmények sok lemondással járnak. Ezt pedig mindenki elhiheti annak a játékosnak, akinek az olimpiai döntőben lőtt csavargólja valószínűleg a póló-sulik oktatófilmjeinek ronggyá játszott momentuma lesz.