Hosszútávú Gyalogló Országos Bajnokság Békéscsabán

A verseny ürügyén fiatal, ugyanakkor már tapasztalt gyaloglóink közül, Benczik Vikit, Südi Annát és Richter Dórát kérdeztem meg az egyik kedvenc versenyükről. Anna, Viki, ez volt az első 10 kilométeretek. Milyen érzés volt? B.V.: Nagyon soknak tűnt a 10 km, ezért nem is éreztem túl jól magam közben. Eszembe jutott, hogy edzésen a hosszabb távok mennyivel jobban mentek, és ez is nehezítette a dolgot. S.A.: Nagyon jól éreztem magam közben, semmilyen feszültség nem uralkodott el rajtam. Tudtam, hogy csak akkor fog jól sikerülni, ha nyugodt vagyok és nem izgulok. Azt hittem, hogy a 8 és a 10 km közti különbséget kevésbé fogom érezni, de meglepően nehéz volt ráállítani az agyamat arra, hogy még 2 kört kell menni és most nem állhatok meg szép kényelmesen a célban. Mi a békéscsabai pálya legfőbb varázsa? Szerethető ez a versenyt? B.V.:Talán a pálya előnye, hogy 1 km - esek a körök, így valamennyivel gyorsabban telik a verseny, mint egy 400-as, vagy 200-as pályán és maga a hangulat is felejthetetlen. Szeretem, ha egy versenyen háttérként megy valami jó zene, addig is másra figyelek. Így utólag azt mondom, hogy szeretem a versenyt, mert a tegnapi nap hangulata tetszett, de verseny előtt nem mondhatnám, hogy szerettem. Féltem ettől a hosszabb távtól. S.A.: Szerintem talán az út simasága. Magával ragadja az embert, sodorja egyre tovább a lábakat. Lehet, hogy ezért is van, hogy nem szívesen fejezem be a versenyt, még mennék tovább. Nagyon boldog vagyok. R.D.: A pálya legfőbb varázsa számomra a hosszúsága. Dudincén kívül ez az egyetlen hely, ahol nem a megszokott, 400 m-es köröket kell teljesíteni, így egy kis változatosságot jelent. A verseny hangulata is mindig nagyon jó szokott lenni. Mivel ez szinte minden korosztálynak a hosszú távú OB-a rengetegen vannak kint, plusz meg a futóversenyre érkezők is szurkolnak. Az összes gyaloglóverseny között Békéscsaba hol szerepel? B.V.: Ez a békéscsabai a hangulat és a környezet miatt kedvenc, de a távokat tekintve viszont épp ellenkezőleg. S.A.: Egyértelműen ez a kedvenc. R.D.: Nálam ez a kedvenc. Szerintem a hangulata teszi. Itt vannak legtöbben kint, és ez az egyetlen OB, ami igazán csak a gyaloglásról szól (a többin mintha csak egy mellékszám lenne a gyaloglás). Anna, te 56:09-es időeredménnyel életed első 10 km-es versenyén a 2. helyen végeztél, Viki te pedig 59:55-tel 3. lettél. Milyen volt, hogyan telt ez a szűk óra? B.V.: Rossz szembesülni ezzel az idővel, jobbat szerettem volna elérni. De ez az 59 perc számomra hosszan telt. Éreztem, hogy nem a maximumon vagyok, de mégse tudtam ezen közben változtatni. S.A.: Észre sem vettem, hogy eltelt majdnem egy óra a tíz kör alatt. Kifejezetten gyorsan telt. Dóra, számodra mennyire volt nehéz a 8 km-es verseny? R.D.: Imre bácsitól azt az utasítást kaptam, hogy a rajt után maradjak az ellenfelem, Bócz Patrícia mögött. Szerencsére ő nem diktált elviselhetetlen tempót, úgyhogy a verseny első 6 km-e (amíg mögötte haladtam) igazán jól telt. Ez után kellett elmennem mellette, ami kicsit nehéz volt. Lényegében ekkor kezdődött el számomra a verseny, ekkor kellett elkezdeni növelni a távolságot közte és köztem, és ekkor kezdtem el fáradni is. Az utolsó 1 km volt a legnehezebb. Ott már csak a biztatás és az a tudat tartotta bennem az erőt, hogy ha beérek, befejezhetem a versenyt. Bajnoknak lenni természetesen csodálatos érzés. Békéscsaba minden év leghosszabb versenye, és ezt megnyerni igazán különleges. Gratulálunk és büszkék vagyunk Rátok, de Ti mit szóltok, hogyan értékelitek a saját teljesítményeteket, elégedettek vagytok? B.V.: Köszönöm szépen a gratulációt és Anikó néni támogatását, kemény felkészítését, főleg az utóbbi hetekben. És köszönöm Imre bácsinak a sok tanácsot, észrevételt. A teljesítményemet két oldalról tudom nézni, egy pozitívabb és egy negatívabb értelmezés. A pozitívum, hogy 1 órán belül teljesítettem a távot, amit már tavaly kitűztem célnak. A negatívum, hogy azért ennél az időnél jobbat szerettem volna menni. S.A.: Köszönöm szépen és köszönöm Imre bácsinak, aki nélkül ez nem sikerülhetett volna. Köszönöm, hogy az elmúlt hetekben mindig mellettem volt és segített. Összességében elégedett vagyok az eredményemmel., időben az 55 percet tűztem ki és hát közel jártam hozzá. Nagyon boldog vagyok! R.D: Én elégedett vagyok a teljesítményemmel. Egész verseny alatt Imre bácsi utasításait követtem, és meg is lett az eredménye. Az időm lehetett volna jobb is, de elsősorban a győzelem számított most, nem pedig az, hogy hány percet megyek. Valamilyen taktika (vagy edzői irányelv) hajtott titeket, vagy csak úgy vittek a lábak? Fel tudtok esetleg idézni képkockákat, érzéseket, gondolatokat, hangokat, illatokat, vagy menet közben csak léptek a lépteitek? B.V.: Imre bácsitól azt az utasítást kaptuk, hogy egyenletesen kell menni, ami nekem csak eleinte sikerült. Verseny közben arra a képkockára próbáltam összpontosítani, amikor Anikó nénivel beszéltem a versenyről, még talán kedden. Elmondtam, hogy a célom, hogy 1 órán belül menjek, mire ő azt mondta, hogy képes vagyok egy 56-os időre is. S.A.: Az egyik fő edzői irányelv volt, hogy nyugodtnak kell maradnom. Úgy éreztem magam mintha a futópadon gyalogolnék. Tavaly 8 km-en teljesen kikapcsoltam, most kevésbé tudtam, hallottam minden utasítást és bíztatást. R.D.: Verseny közben jó darabig csak az ellenfelem hátára koncentráltam, és arra, hogy ne távolodjon el tőlem. Miközben mentünk végig azon gondolkoztam, mennyire lehet fáradt az ellenfelem, mivel egyetlen erre utaló gesztust sem fedeztem fel. A célom Patrícia legyőzése volt, aki a legnagyobb riválisom a korosztályomban. Ez szerencsére sikerült is. Mennyire volt rapszodikus ez a 8 ill. 10 km – hogyan emlékeztek - voltak csúcs és mélypontok? Ha akadt belső "fal", sikerült átlendülni? B.V.:Igen, voltak mélypontok, úgy éreztem, hogy kb. a 4. és 7. körök voltak ezek. Talán az első és az utolsó kört éreztem a legjobbnak. Igazából átlendíteni semmi sem tudott, de voltak olyan pontok, amikor a szurkolások hatására jobban elindultam. S.A.: Számomra mélypont a 6. km végén, a 7. km elején volt, ott nem szabadott volna annyit lassulnom. A "falon" abszolút a karmunkám lendített át. Eszembe jutottak Imre bácsi szavai: "a karmunkád adja a ritmust, erősnek kell lennie, az visz előre. A gyaloglóknál ez kifejezetten fontos". R.D.: Mivel az első 6 km viszonylag kellemes tempóban telt, a mélypont csak a 7. km végén jött el. Itt már óriási segítség volt, hogy egyetlen kilométert kellett csak megtenni a célig. A tetőpont, a legizgalmasabb része melyik volt a versenynek? És mi tűnt a legnagyobb kihívásnak? B.V.: Az utolsó két kör volt számomra a legnagyobb kihívás. Szorított az idő. Volt, hogy le is tettem az órán belüli célról. Anikó néni, Imre bácsi és szinte mindenki azt kiabálta, hogy hajrázzak, belül leszek, ha belegyorsítok. Az utolsó körben begyorsítottam, és az utolsó 50-100 méteren nem is éreztem a lábaimat, mintha csak a felső testem lett volna meg, és csak valami vitt volna a cél felé. S.A.: Számomra mindig a rajt és az utána következő első száz méterek szoktak a legizgalmasabbak lenni. Jól tudok-e majd helyezkedni és ritmusba lendülni, ez most is így volt. A legnagyobb kihívást az utolsó 2 km jelentette, amit még mindig nem tudtam teljes mértékben végig hajrázni. R.D.: Igazából csak az utolsó 2 km-t éreztem nehéznek. Ez meglepetés volt számomra, azt hittem sokkal rosszabb lesz. Milyen légkörben zajlott? Holt térben haladtatok, vagy tudtatok együtt menni (valakivel)? Milyennek láttátok a mezőnyt? B.V.: Az első két körben még próbáltam az Annával tartani a tempót, de utána már se előttem, se mögöttem nem volt a közelben senki. S.A.: Egy darabig, kb. 5 km-ig egy velem egyidős fiúval tudtam menni, ez nagyon sokat segített nekem, utána ritmust kellett váltanom és holt térben mentem tovább. R.D.: Amíg Patrícia mögött mentem jó volt a verseny, mert nem nekem kellett vinnem a tempót. Miután elmentem mellette teljesen üres területre kerültem, ahol senki sem ment az én sebességemmel. Csak az 5 km-es távon indulók voltak a pályán körülöttem. Hogyan értékelitek a többiek teljesítményét? B.V.: A mi korosztályunkban egyértelműen Anna ment a legszebben. Szerintem akik nem álltak dobogóra, azok a technikájuk miatt nem lehettek ott, de így is kitartóak voltak, hogy több, mint egy óráig várták a célba érés pillanatát. A teljes mezőnyt nézve az összes gyalogló közül szerintem a békéscsabaiak gyalogoltak nagyon szépen, jó eredménnyel, de a többi beac - os, pld. az 5 km-en bronzérmes Molnár Orsi is jól ment és persze a magyar bajnok Richter Dóra. S.A.: Szerintem az edzéstársunk, Richter Dóri, aki 8 km-en bajnok lett ment nagyon szépen, lendületesen és magabiztosan. Jó volt neki szurkolni és örülök, hogy nyert. R.D.: Szerintem ezen a versenyen mindenki a legjobbat hozta ki magából. Mindenki teljesítette, vagy közel volt az általa kitűzött célhoz. Most mi következik? Milyen kihívás? B.V.: Következő kihívás? Úgy konkrétan nincs kitűzött kihívás. Szeretnék egyre jobban teljesíteni, és belerázódni az 5km-es versenyekbe, vagyis ennek megfelelően keményen edzeni. S.A.: Most hosszú, kemény edzések, a technikám és a karmunkám csiszolása jön. Minden erőmmel azon vagyok, hogy teljesítsem a 25:30-as szintidőt az ifjúsági VB-re. R.D.: A következő cél a nyári serdülő OB, amin esélyem van az U16-os válogatottba kerülésre, de ezért nagyon sokat kell még tenni és edzeni.