Örül, ha a nevét skandálják-Interjú Bisztritsányi Dáviddal

A szurkolók a lelátóról a mérkőzések során gyakran teli torokból ordítják: Bisztro, Bisztro! A barátaid, rokonaid hogy szólítanak?

A családom, és a közeli barátaim Dávidnak. Vízilabdás berkeken belül általában Bisztroznak, de van olyan csapattársam, aki Dávidozik és azt is szeretem, sőt a saját nevemet jobban szeretem, mint a becenevemet. Ettől függetlenül nem gond, ha Bisztronak hívnak.

Véget ért az alapszakasz. Talán a világ legerősebb bajnoksága az idei OB1. Lejátszottatok 26 bajnokit, 10 BL és hét kupa meccset, ezek alapján a ráúszás blog az alapszakasz legjobb kapusának választott. Hogy fogadtad ezt a hírt?

Nagyon jól esett, attól függetlenül, hogy ez egy szubjektív döntés. Nyilván a ráúszás stábja sok mérkőzést tekint meg, inkább azokat, amelyeknek nagyobb súlya van. Nem értékelem túl, de természetesen jó érzéssel gondolok rá.

_{foto:Balogh Máté (forrás:http://oscwp.blog.hu/)}

Tavaly nyáron igazoltál vissza Budapestre, egy pécsi és egy egri kitérő után. Miért váltottál klubot? És miért pont az OSC-re esett a választásod?

Az OSC-ben mind szakmailag, mind minden más szempontból pozitív lehetőséget láttam. Az Eger oldaláról sem éreztem azt a ragaszkodást hozzám, mint amit Balázs és Peti (Vincze Balázs vezetőedző és Becsey Péter sportigazgató) oldaláról, akik nagyon szerették volna, hogy idejöjjek. Attól függetlenül, hogy én voltam a piacon az egyik olyan kapus, akit elhozhattak, igazolhattak volna más, nevesebb játékost is a posztomra, akár magyart, akár külföldit. Nagyon jól esett az, hogy engem kerestek meg, és azok a célok is tetszettek, amiket megfogalmaztak. Az is sokat nyomott a latban, hogy rajtam kívül más egri játékosokat is megkerestek. Nehéz volt otthagyni Egert, ezt nem tagadom. A várost nagyon szeretem, az embereket a csapat körül, a szurkolókat, megtaláltam ott a számításomat. Egyrészről nagy szerencsém volt, hogy jött az OSC, másrészről, úgy gondolom, hogy megdolgoztam érte, mert ebben azért lassan húszévnyi kőkemény munka van, ami bizony áldozatokkal járt.

Milyen áldozatokkal?

Igazából ezeket most érzem áldozatnak, akkoriban ezt nem úgy fogtam fel. Amikor a szüleim elmentek síelni, nyaralni, nagyon sokszor nem tudtam velük tartani. Egy bizonyos korban az ember elkezd bulizgatni, „kicsapongani”, én ebben az időben nem igazán törődtem ezzel. Ezt utólag kicsit sajnálom, bár lehet, hogy e miatt nem indultam el egy rossz irányba. Egyébként viszonylag későn érő típus vagyok.

Hat tavalyi csapattársaddal az idén újra együtt játszol, de vannak új játékostársaid is. Hogy sikerült a beilleszkedés?

Talán Joe-t és Draskót (Joshep Kayes és Drasko Brguljan) nem ismertem annyira, de Hegével (Hegedüs Gábo) Decker Ádámmal, Juhász Zsolttal korábban csapattársak voltunk, Szentesi Ádámot pici kora óta ismerem, egy klubban kezdtünk el pólózni. A két külföldi játékos már korábban is az OB1-ben szerepelt, így ellenfélként jól ismertük és tiszteltük egymást, hál’ Istennek elég hamar kiderült, hogy emberileg is remek kapcsolatot tudunk ápolni. A külföldi túrákon, edzőtáborokon például rendszerint Draskóval vagyok egy szobában, remekül kijövünk.

Említetted, hogy több mint húsz éve pólózol. Miért pont a vízilabdát választottad?

A kezdetekhez nagyon messzire kell visszamenni, egészen a ’60-as évekig. Ekkor a nagypapám volt a Vasas szakosztályvezetője. Nem tudom, hogy pontosan e miatt-e, de a szüleim úgy döntöttek, hogy a bátyámat leviszik a Tungsramba vízilabdázni. Ő egyébként hat évvel idősebb nálam, már nem vízilabdázik, de ifiig elég komolyan csinálta, utána már csak hobbi szinten. Minden szempontból megfelelő környezetben volt és azt gondolták, hogy ez nekem is jó lehet. Eleinte azért nem volt egyszerű, de szerencsére megtaláltam a helyemet.

Miért éppen kapus lettél?

Akkoriban még picik voltunk, elég keveset is játszottunk, de mikor játékra került a sor, még nem voltak megszabott posztok, mindenki kipróbálta magát a különböző helyeken. Nekem kapuban több sikerélményem volt, mint mezőnyben. Tehát a kérdés viszonylag hamar eldőlt, az első hivatalos meccsemet már, mint kapus játszottam.

Kik voltak azok a játékosok, akikre felnéztél, inspiráltak?

Eleinte Kósz Zoli, majd később Szecska (Szécsi Zoltán) és Gergely Pisti, mint olimpiai bajnokok. Aki igazán megfogott Rollan (Jesus Rollanᶧ, spanyol olimpiai bajnok kapus) volt. Akkoriban én is hasonló stílusban, nagyon vehemensen védtem. Azóta lehiggadtam, persze néha nálam is „elgurul a gyógyszer”. Azt a stílust, amit most Deckiék képviselnek, már annyira nem érzem a magaménak. Hogy mitől lettem kicsit visszafogottabb, magam sem tudom, lehet, hogy edzői ráhatás volt, kiölték belőlem a vehemens megmozdulásokat. . Néha sajnálom, mert jól néznek ki az ilyen jelenetek, különösen az internetes mémeken.

Van két, nálad fiatalabb kapustársad, Szentesi Máté, és Varga Viktor. Ők hogy viszonyulnak hozzád? Ki szokták kérni a tanácsaidat?

Különösebben szoros kapocs még nem alakult ki közöttünk az elmúlt egy évben. Nem azért, mintha lenne bármiféle konfliktus közöttünk, egyszerűen Viktor, Máté és én abszolút más személyiség vagyunk. Ettől függetlenül jónak tartom a viszonyunkat. Azt, hogy igazán éles versenyhelyzet nem alakult ki közöttünk, kicsit sajnálom, mert az mindig felspannol, ugyanakkor egyfajta könnyebbséget is jelent nekem.

Nem csak kétszeres OB1-es bajnok vagy, hanem van egy Universiade-arany is a tarsolyodban. Melyikre vagy büszkébb?

Úgy tudnám megfogalmazni, hogy nagyobb dolognak tartom, az egri csapatban kivívott pozíciómat és az így megszerzett két bajnoki címet. Mint eredményt, az Universiadé-t többre értékelem, de a kettő nehezen összehasonlítható. Nekem nehezebb dolog volt elsőszámú kapussá válni Egerben, és azzal a csapattal felérni a csúcsra.

A kapus lét edzések tekintetében, miben különbözik egy mezőnyjátékos munkájától?

Amíg a mezőnyjátékosok úsznak, addig mi általában többet lábtempózunk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy medicinlabdát a fejünk fölé tartva taposunk, közbeiktatva rövidebb úszásokat. Gyakran használjuk a gumiköteleket, és az ólomövet is. Egészen más jellegű felkészültség kell a kapusoknak. Itt is szükség van állóképességre, de nekünk sokkal több időnk van regenerálódni, mint a mezőnyjátékosoknak.

Hogy néz ki egy napod?

Alapvetően későn kelő típus vagyok, általában fél kilenc körül kelek, de attól is függ, hogy mikor kezdődik a tornatermi edzés. Az egy órás kondizás után átmegyünk a Kondorosi útra, ahol vizes edzésünk van, másfél-két órás időtartamban. Egy és kettő között megebédelünk a Vakvarjúban, és kettőtől körülbelül fél hétig, az esti edzés kezdetéig pihenőidőszak van. Idén januártól hétfőn, szerdán és pénteken angol nyelvkurzusra járok, –erre az interjúra is onnan érkeztem–, mostanában ez a legfőbb elfoglaltságom.

Az aktív sportolói karriered után, milyen irányban képzeled el az életed?

Mint edző, mindenféleképpen szeretnék a vízilabda mellett maradni, főként utánpótlás vonalon. Akár posztorientáltan kapusedzőként, ez nagyon vonz. Már csak azért is, mert remek edzőim, nevelőim voltak, velük kapcsolatban csak pozitív tapasztalataim vannak. Úgy gondolom, hogy ha még nem is vagyok rá érett, –mert tudom, hogy nem vagyok rá elég érett–, de a korral érek ahhoz, hogy egyszer jó edző legyek. Szakmai ismeretekkel tudnám gazdagítani a gyerekeket, és talán fejlődik annyit a pedagógiai vénám, hogy ez hatékony legyen. A vízilabda mellett szeretnék más munkát is, még nem tudom mi lesz az, akár vendéglátás, akár valami más, egy a biztos: irodai munkát nem tudnék elképzelni magamnak. A család mellett fontos lesz a szabadidő, hogy elég időt töltsek velük.

Családalapítási tervek?

Lassan nyolc éve élek párkapcsolatban, együtt is élünk, természetesen vele képzelem el a jövőmet, és idővel mi is szeretnénk gyerekeket. Ádám és Feri (Decker Ádám, Salamon Ferenc) révén gyarapszik a mi nagyobb családunk, az OSC-s csapat.

Csapaton belül, vagy akár a stábtagok közül van-e valaki, akivel különösen jó viszonyt ápolsz?

Hál’ Istennek egyre többen vannak. Természetesen megvan az a néhány ember, akivel jobban elvagyok. Az érme másik oldala pedig, érzésem szerint nincs senki, - annak ellenére, hogy egy nagyon konfliktusos és nehezen elviselhető ember vagyok, - akivel ne tudnánk beszélgetni, vagy vitatkozni egy jót.

Tudjuk, hogy egy borzasztó elfoglalt ember vagy. Mégis, ha van egy kis szabadidőd, azt mivel töltöd?

Nagyon szeretek X-Boxozni. Ezt általában akkor csinálom, ha többen vagyunk. Gyakran Fifázunk és NFL-ezünk. Oktatok is egy-két embert erre a csapatból. Elsősorban Bátori Bencét, a Patriotsot az elmúlt három évben gyakorlatilag ronggyá vertem. Fifában, Szentesi Ádámmal szoktam sokat játszani. Itt szoktak totógyilkos eredmények születni, mikor büntetőkkel véletlenül nyer. Emellett szívesen olvasok, inkább könnyedebb jellegű könyveket. Például a Trónok Harca volt a karácsonyi ajándékom, ezt nagyon szeretem, de említhetném Stephen Kinget és Dan Brown-t is. Rejtő Jenő munkásságával különös kapcsolatot ápolok: az ő könyveit vagy nagyon szeretem, vagy nagyon utálom.

Vízilabda mellett, van valamilyen sportág, amit szeretsz és űzöl is?

Rajongok a kosárlabdáért, már csak a családi kötődés miatt is. A párom kosarazik, ő a BEAC-Újbuda játékosa. Van egy nyolc fős baráti körünk, közülük heten kosaraznak, velük szoktunk rendszeresen játszani. Emellett nézni is nagyon szeretem. A kézilabdát szintén kedvelem, akárcsak a teniszt. A focival hadilábon állok, a nagyobb eseményeket Vb, Eb döntőket szívesen megnézem, de nem mondanám magam rajongónak.

Van kedvenc teniszeződ?

Korábban nagyon szerettem Andre Agassit. Az aktívak közül Nadalt, Federert és Djokovic-ot is rendkívül tisztelem.

Ki a kedvenc pólósod? Akár az aktív akár a már visszavonult játékosok közül?

Az aktívak közül Varga Dénes. Ez egy nagyon könnyű kérdés volt. A visszavonultak közül Rollan, ő már sajnos nincs köztünk.

Rengeteg meccset játszottál már pályafutásod során. Van olyan amelyikre különösen emlékszel valami miatt?

Számtalan ilyen van. Bajnoki elődöntők, döntők, Universiade meccsek, vagy akár egy-egy mérkőzés a pécsi és újpesti korszakomból, mikor nem az aranyért küzdöttünk mégis maradandó élmény volt egy-egy találkozó. De említhetném életem első mérkőzését is. Konkrétan egyet kiemelni nem tudok.

Gergely Pistinek szívügye a vízilabda megreformálása. Ha te itt és most szabadkezet kapnál, mit változtatnál a rendszeren?

Alapvetően a bajnokság lebonyolításának időpontján változtatnék. A márciustól szeptemberig tartó időszakban menjenek le a bajnokságok, és a nemzetközi kupák. Ilyenkor gyönyörű idő van, nyitott medencében is lehetne mérkőzéseket tartani, ezáltal több néző szívesebben tekintene meg egy-egy meccset. A válogatott mérkőzéseket és tornákat pedig akárcsak a kézilabdában, a téli időszakban is meg lehetne rendezni, a látogatottsága ettől nem csökkenne. A szabályok tekintetében, a pályát 25 méteresre csökkenteném. Hogy csökkentsük-e ötre a mezőnyjátékosok számát az egy érdekes kérdés. Maradjunk a tradícióknál, vagy játszunk egy szűkebb taktikai repertoárral, de gólgazdagabb mérkőzéseket… Az előbbi megoldást jobban preferálnám. A strandvízilabda sokat segíthet a sportág népszerűsítésében. Barátaimmal rendszeresen részt veszünk az ilyen programokon, akár egy nyári bajnokságot is lehetne belőle rendezni, hiszen bármely balatoni kikötő alkalmas helyszín lenne.

Eddig egy alkalommal voltál válogatott…

Igen, ez így van. Idén Universiade lesz, de bízom abban, hogy sikerül bekerülnöm a válogatott bő keretébe. A kapus poszt sajátja, hogy életkorban kitolható, számos olyan játékost említhetnénk, például, Kósz Zolit, Gergely Istvánt, vagy éppen Tempestit, akik idősebb korukban értek el nagyon komoly sikereket. A tokiói olimpia idején még csak 33 éves leszek...

Azt még fontosnak tartom elmondani, és ezt Gór-Nagy Miki fogalmazta meg, hogy álmunkban nem gondoltuk volna, hogy ilyen lokálpatriotizmus alakul ki az A-HÍD OSC Újbuda otthonában. Nagyon jó érzés, mikor a mérkőzésen a nevemet skandálják. Remélem, ez sokáig így marad.