Dani Áron egyéni csúcsot futott az U23-as EB döntőjében

Áron így foglalta össze érzéseit, gondolatait a versenyről: "Elődöntő: Az első futam nem ment irreálisan erős időket, ezért aztán úgy gondoltam, hogy ha hellyel nem is, de idővel biztos tovább lehet jutni. A bemelegítés tökéletesen sikerült, az elmúlt napokban is jól éreztem magamat, és azt hiszem maximális felkészültséggel álltam a rajthoz, kipihenten, de erőnlétileg és mentálisan is felkészülten, izgulni is csak akkor izgultam, amikor először olvastam a rajtlistákat. Végig a mezőny közepében helyezkedtem, és tapasztalatlanságom ellenére egyáltalán nem okozott gondot a boly közepén futni, helyem megtartásához pedig még csak verekedni sem kellett, és az ilyen fölösleges erőpazarlást végig kerülni is szerettem volna, ezért aztán ha valaki nagy elánnal elém állt, hát hagytam. A táv második felében már a spanyol Merzoughira figyeltem, aki favorit létére nem zavartatta magát a középmezőnyben, és az ő jelenléte megnyugtatott, hogy nem fogok lemaradni egy esetleges váltásról. Ilyesmire végül nem került sor, az emberek egyszerűen csak kiestek előlünk, és az utolsó körben a biztos továbbjutó 4. helyen találtam magamat. Mögöttem senki sem loholt, ezért az utolsó 100-150 méteren már nem is igazán törtem magamat a láthatóan eléggé elfáradt lengyel fiú megelőzésével, csak hátra-hátra tekingettem, hogy a német futó azért ne most rukkoljon elő egy óriási hajrával - hiszen az utolsó kilométeren végleg eldőlt, hogy innen már nem lehet sidővel továbbjutni, mivel az iram a táv utolsó harmadában sem pörgött fel. Három 40-es futót vertem meg, köztük a Junior EB ezüst és bronz érmesét is. Kipihentnek, frissnek, és a továbbjutás miatt nagyon felszabadultnak érzem magamat, és Szalai Benji kollégámmal együtt nagy reményekkel várom a döntőt, ahol - az előfutamok tanulsága alapján - bármi megeshet..." "Döntő: A beérkezést követően felemás érzéseim voltak a döntővel kapcsolatban, de ezek szerencsére mostanra elszálltak. Örültem ugyan a 11 másodperces egyéni csúcsnak, de ezt a futást nem sikerült úgy kontrollálni, mint az előfutamot. Az 5:50 alatti 2000 méternél megijedtem, hogy a végén esetleg majd elfáradok, nem kellett volna ránéznem az órára. Nem sikerült jól a helyezkednem, folyton hátulra kerültem, és ezért többször is fel kellett fussak olyan 3-5 métereket, és így nem éreztem magamat olyan frissnek az utolsó harmad előtt. Az utolsó kétszázon még előttem volt egy svájci és egy spanyol, előttük pedig Szalai Benji. Benjivel ezen a versenyen igyekeztem egyáltalán nem foglalkozni, a verseny utolsó harmadában volt egy nagyobb váltása, de nem mentem vele, mert nem voltam benne biztos, hogy azt végig bírni fogom. A svájci futót viszont sikerült megfogni a vizesároknál, következett volna a spanyol. Carro azonban akkorát robbantott az utolsó akadályvétel után, hogy az kicsit megbélyegezte a hajrámat, nem tudtam a maximumot hozni, és a cél előtt még egy francia is bedobta magát elém, így 9. lettem. Ha bárki is azt mondta volna nekem az EB előtt, hogy 9. leszek, nem biztos, hogy hittem volna neki - már a továbbjutás is nagy öröm volt. Ezen a futáson szerintem érződött, hogy ez életem első nagyobb világversenye, vagy ha úgy tetszik, első nagyobb akadályversenye. Inkább csak egy amolyan kóstoló volt számomra, amin feszegethettem a jelenlegi határaimat. Óriási egyéni csúcsot futottam, de még ebben is van, ha pedig arra gondolok, hogy milyen edzésmennyiségből sikerült elérni a 9. helyet, és hogy eleinte ki sem akartak hozni a versenyre, továbbá hogy a mezőnyből rajtam kívül még heten (!) futottak egyéni csúcsot vagy idei legjobbat (ez kiugróan magas szám), akkor teljes az eufória!"