Csere Gáspár magyar bajnoki címet szerzett a 32. Wizz Air Budapest Félmaratonon!

Újbudai sportolónk még 2007-ben indult először a Wizz Air Budapest Félmaratonon, azóta számos alkalommal a dobogó alsó és középső fokára állt fel, de a magyar bajnoki cím rendre karnyújtásnyi távolságban maradt. Sőt, tavaly egy makacs sérülés olyannyira visszavetette Gazsit, hogy még rajthoz sem tudott állni. Ma már újult erővel rója a köröket, mi sem természetesebb, hogy atlétánk a Városligetből 16 perc alatt elrajtoló 13000 futótársával együtt indul útnak, hogy a főváros legszebb utcáit és tereit átszelve teljesítse a klasszikus félmaratoni távot. Nem is akárhogyan: a rendező Budapest Sportiroda (BSI) tájékoztatása alapján sorozatban negyedszer nyert kenyai versenyző a férfi mezőnyben, míg a mögötte kialakult pozíciós harc során a mi futónk csapott be a legjobb honi versenyzőként. Gáspár néhány nap távlatából így értékelte a jubileumi futást:

 
- Évek óta nüanszokon múlt a magyar bajnoki cím a WizzAir Félmaratonon, most milyen érzés első alkalommal révbe érni?

 
- Felemelő érzés, nagyon örülök neki! Őszintén szólva, az első három maratonom teljesítése és az olimpiai kvótaszervezés nagyobb extázist jelentett, de ez is mindenképpen a kiemelkedő, maradandó sportbeli élményeim közé tartozik. Úgy érzem, én inkább az a típusú versenyzői alkat vagyok, aki az órával és önmagával szeret a leginkább megküzdeni, persze a bajnoki helyezésekért történő küzdelmet is fontosnak és értékesnek tartom, ezért remélem, hogy még sok bajnoki címet tudok nyerni.

 
- A befutót követően úgy értékeltél, kemény versenyen vagy túl - nem csak a hajrá, még az oda vezető út is az volt. Mi segített át a holtponton?

 
- Jóval keményebb ára volt a bajnoki címnek, mint amire számítottam, de a nehézséget részben én okoztam magamnak, mert az előzetesen kitervelt taktikám majdnem kikészített. Iramfutással akartam nyerni nem hajrával, ezért gyorsan kezdtem. Egyedül sem szerettem volna futni, ezért tapadtam a kenyaira, aki azonban annyira kemény tempót diktált (2:55 perc/km), hogy az első 3-4 km után egy „fáradtság gócpont” telepedett rám, ami a tempó mérséklésével sem tudott lemenni rólam. Ezt követően még a meleggel és a technikás budapesti pályával is meg kellett küzdeni, na meg a sok lelki nyomással… Érdekes mód, 15 km környékén jöttem csak rendbe. A hosszú holtponton úgy sikerült átlendülnöm, hogy igyekeztem lelki szinten „újraprogramoznom” magam, legfőképpen a versenyhez való kedvemet kellett visszanyernem. Emellett a mozgásomat, légzésemet is korrigálnom kellett. Mindazonáltal meggyőződésem, hogy végső soron Istennek köszönhetően a megújulást és a győztes hajrát, mert fejben én kevés lettem volna ehhez.

 
- Hova helyezed a pályafutásodban a most elért bajnoki címed?

 
- Mérföldkőnek mondható, hiszen ez az első felnőtt bajnoki győzelmem. Utánpótlás korosztályban volt több aranyérmem, de aztán a felnőtt korba lépve inkább az építkezésre és az olimpiai kvótaszerzésre tettük a hangsúlyt. Ez ideiglenesen az országos bajnokságok rovására ment, de szerintem megérte, mert sikerült egyből jó maratonokat futni és ezzel együtt olimpikonná válni. Most pedig jöhetnek a bajnoki versenyek!

 
- Van olyan verseny vagy futással kapcsolatos élmény, ami már régóta a bakancslistádon szerepel és valóra váltanál?

 
- Vannak nagy, híres maratonok, amelyekre szeretnék majd eljutni: London, New York, Boston, Párizs. Jó lenne az egyik kedvenc versenyemen, a Jeruzsálem Marathon-on egyszer aranyérmet szerezni. A legnagyobb célom pedig a magyar maratoni országos csúcs megdöntése.

 
- Milyen tanácsot tudnál adni azoknak a feltörekvő ifjaknak, aki hozzád hasonlóan hosszútávfutásra adják a fejüket?

 
- Szeressenek futni, küzdeni, nyerni. Legyenek hűségesek és kitartóak. Fontos szerintem a tudatosság (minden területen) és a szakemberi tekintély. Sohase adják fel! Ugyanakkor ne a futástól várják a teljes boldogságot, a sport illeszkedjen harmonikusan az életükhöz.
 
forrás: beac.hu