Biztató idénykezdés

Kenesei Zsanett beszámolója a versenyről: A hétvégi Magyar Egyetemi és Főiskolás Országos Bajnokságon már mint teljes jogú résztvevő indultam a BEAC és az Eötvös Loránd Tudományegyetem színeiben, s mind 800, mind 1500 méteren első helyen értem célba, 1500-on ráadásul a Junior Világbajnokság szintidején belül. Szombat kora délután kellemes időben rajtoltunk el anyuval itthonról, így utólag derekasan bevallom, semmi komolyabb terv nem járt a fejemben a versenyre nézve, mert, bár érzem, hogy alakul a formám, a hét második felében kissé tompának éreztem magam. Aztán érkezés után a veszprémi pálya nem hazudtolta meg önnönmagát (vagyis fújt a szél). Elkezdtem a melegítést, a repülőknél mondtam anyunak, hogy meglepően jól érzem magam. Aztán elindultunk. Beálltam Czebei Réka és Kószás Kriszta mögé, az első kör idejét még hallottam, utána az utolsó 1400 méterig semmit. Kriszta nagyjából féltávnál elkezdett fáradni, kiléptem mellé. Aztán 350 méterrel a vége előtt „egy életem - egy halálom”, elindultam, ami, mint utóbb kiderült, nem volt annyira rossz ötlet. A célegyenesre fordulva megláttam a futóórát, és onnantól kezdve 12 másodperc alatt öregedtem vagy 5 évet. Láttam a lehetőséget, ami addig meg se fogalmazódott bennem a táv alatt, mert fogalmam sem volt, hogy állok időben. Aztán úgy, mint minden versenynek, ennek is vége lett. 4:24 a vb kiküldetési szint. Az óra 4:23,90-nél állt le. Zsófi rohan felém sikítva. Imre bácsi talán életében először nem tud beszélni. Mosolygó Áron, Gábor és Tomi. Örvendező anyu. Gratuláló veszprémiek. A világnál többet jelent. Egyébként Áron mintahajrával nyerte a meghívásos 1500 métert, Tomi egyénit futott, Gábor pedig hatalmasat küzdve hajrázott. Aztán egy rövid intermezzo a kötelező doppingellenőrzésen. Másnap is „kinéztünk” a pályára (reggel Bajnai Nóri második lett az egyetemi bajnokságon 5 km gyaloglásban, Südi Ancsura pedig végig segített neki), mert volt még két kemény körünk Zsófival és Fannival kiegészülve. Ez számomra már csak egy tesztverseny volt arra nézve, hogy mit bírok egy 1500 méter után. Nagyrészt egyedül futottam és vittem a mezőnyt magammal. Minden rossz érzés nélkül értem célba, 2:10-en belüli idővel. Fanni legnagyobb örömömre kezd magára találni, ezt ő maga is nyugtázta egy 2:13-as futással, Zsófi első egyetemi bajnokságán 5. lett, úgy, hogy elég nagy idegi tehernek volt kitéve az utóbbi napokban. Kétszeres egyetemi bajnok vagyok, most már talán ideje lenne nekiállni a tanulásnak is, mert jövőre is szeretnék elindulni ezen a versenyen... Dani Áron beszámolója: Az egyetemi bajnokságoknak itthon nincs túl nagy presztízsük, de pont jó időben vannak egy szezonindításhoz, és hogy összegyűljön egy erősebb mezőny. (2009, 2010, 2011) A nevezések láttán aztán mégis csodálkoztunk picit, hogy sokan mégsem ezzel nyitják a szabadtéri szezonjukat, nagyobb ellenfeleim közül egyedül a VEDAC atlétái álltak rajthoz (a bajnokság ugyanis Veszprémben került megrendezésre), 1500 m-en Szalai Benji és a fiatal Kilián Dani. Mivel rendszerint nincs tolongás a egyetemi bajnokságokon, a verseny nyílt, boldog-boldogtalan elindulhat. Nem a főiskola színeiben neveztem, így a "nem egyetemi" futamban indulhattam - jól jártam vele, mert az egyetemisták közt egyébként sem lett volna jobb ellenfelem. A nevezési lista láttán győzni mentem Veszprémbe, ez sikerült is. 3:58-as idővel értem célba, ami megnyugtató eredmény a legelső versenyen. A vezetést Kilián Dani vállalta magára, aki egy nagyon lassú 67-es körrel kezdett (64-es kör-átlag a 4 perces 1500m), majd a folyamatosan gyorsuló verseny utolsó körére Benji állt az élre, akit a célegyenesben előztem meg. Fordított állásban valószínűleg fordítva történnek a dolgok, de szerintem mindkettőnkben sok-sok másodperc maradt még - én ezeket a jövő heti ARAK Kupán igyekszem majd felhasználni. Tavaszi alapozást még sosem sikerült olyan fegyelmezetten végigcsinálni, mint idén (tavaly sérülés, két éve kartörés), és az állóképességem úgy érzem rengeteget javult. Gyorsítani még nem nagyon volt időnk, a verseny előtti héten futottunk először 31-es 200 métereket, de ez ugyanígy volt télen is, amikor kétheti edzésből futottam egy meglepően jó időt. A szombati napon mégsem tudtam igazán örülni a saját eredményemnek, mert ennél valami sokkal nagyobb dolog kötött le: Kenesei Zsanett edzőtársam a legelső versenyén máris megfutotta az A-szintet a Junior VB-re! Ezúton is gratulálok neki! A verseny pikantériája, hogy futásában nem volt semmi görcsös erőlködés, nem a szintteljesítés volt a cél, az utolsó méterekig Zsanett valószínűleg maga sem gondolta, hogy rögtön "A" szintet futhat. Az pedig az egyik legfelemelőbb érzés, amikor az utolsó 80 méteren csak az órát lesed, hogy a kívánt időn belül leszel-e, vagy lecsúszol. Zsani belül volt.