Döntetlent ért el az OSC a BL selejtezőjében

Az OSC és a Szolnok kegyetlen küzdelmet vívott a BL-főtáblára jutásért vívott első meccsen – a 11-11-es döntetlen után Szolnokon folytatják majd. Nem óvatoskodtak, szó sem volt tapogatózásról, mint a nagyváradi tornán, azonnal belecsaptak a közepébe.

Nos, ennyire várták már ezt a csatát az OSC és a Szolnok játékosai...

„Erre a meccsre inkább nem jósolnék…” – fogalmazott a lelátón helyet foglaló Horkai György. Az utánpótlás-kapitánynak is elkerekedett a szeme az első negyed láttán. Varga Dénes eszményi pattintással jegyezte emberfórban az első gólt (olyan lazán hajolt el, majd lőtt el a blokk mellett, amit nem lehet tanítani…), átellenben szintén előnyben Brguljan varázsolta a labdát Bundschuh kezére, aki a falból húzott a kapuba. A következő gólváltás Madaras és Salamon vitte véghez, majd Alekszics bombája és Gór-Nagy pazar ejtése (a szolnoki kapuban álló Decker Attila ezt bizony alaposan elnézte) következett. Az őrült iramban persze alkalomadtán bele-belecsúsztak hibák is, ráadásul a két kapus is leszedett néhány labdát, avagy minden volt, ami egy ilyen rangadón lenni szokott.

Hogy előnnyel zárta az első etapot a vendég együttes, az főként Madaras érdeme: a balkezes bajnok magabiztosan suhinott a kapuba fórban.

Az edzők minden bizonnyal nyugalomra intették a feleket, hiszen a folytatásban visszavettek a tempóból – érthető volt: amit az első nyolc percben műveltek, azt aligha lehetett volna végigcsinálni. Más kérdés, a 0–1-es negyed (a remekül játszó Mezei talált be) a vártnál talán nagyobb visszaesést hozott, ami persze más oldalról megközelítve a csapatok feljavuló védekezését, a blokkokat, Bisztritsányi és Decker védéseit is mutatja.

Térfélcsere után alaposan bekezdett az OSC! Kétgólos hátrányát alig több mint egy perc alatt egyenlítette ki – előbb a sérülése után visszatérő, még nem százszázalékos Kayes, majd Juhász szerzett gólt, miközben a Szolnok kihagyta a maga emberfórját. A következőt már nem: az alaposan megjátszott figura végén Mitrovics halálpontos átadását Kis Gábor húzta a kapuba. A nem mindennapi ütközetben továbbra is mindent bevetettek az urak, látszott az arcokon, kegyetlen a csata a medencében…

Decker kétszer is védte Brguljan lövését (más kérdés, előbb inkább fejbe dobta a montenegrói pólós…), Kayes megúszása után azonban már tehetetlen volt. Egy kivédekezett vendégelőnyt követően újra az OSC szerzett gólt: Decker Ádám centerben kiharcolta, Salamon pedig belőtte a fórt, így a 22. percben először vezetett Vincze Balázs igencsak felpaprikázott csapata!

Csak ismételni tudjuk magunkat: elképesztő harc dúlt a vízben.

Ismét Madaras pillanatai következtek: az eltékozolt emberelőny után, a támadóidő letelt előtt óriási rutinnal kiharcolta, majd nemes egyszerűséggel a hosszú sarokba lőtte a szabaddobást. Az OSC kihagyta a fórt az időkérés után (Decker védte Gór-Nagy lövését), majd a túloldalon Kis Gábort süllyesztették négyen is a víz alá. A pekingi bajnok hiába mutatta a játékvezetőnek, hogy alaposan szájon vágták, nem hatotta őket meg – a másodpercnyi kinézést pedig góllal büntették a hazaiak: a lemaradó center miatt többen voltak fent, Graham használta ki a lehetőséget, így 8–7-tel mentek az utolsó szünetre a csapatok.

A csapatok, amelyeket vitt előre a lendület, a hév, lássuk be, sok esetben a szívük, mintsem a fejük irányította őket. Kívülről úgy tűnt, az a fél nyerheti meg a csatát, amelyik higgadt tud maradni a záró etapra.

Döntetlen lett…

Döntetlen, mert továbbra is ment bent az adok-kapok, felesleges kiállítások, eltékozolt lehetőségek követték egymást – no és persze olyan hibák, amelyet azért büntetni tudtak a kiváló játékosok. 9–8-ra, 10–9-re és 11–10-re is a hazaiak vezettek (a gólok közül kiemelnénk az extraprodukciót nyújtó Kayes csavarását!), ám Varga Dániel tett arról, hogy a visszavágón nulláról induljanak a felek. A szolnoki kapitány akkor szólt hozzá érdemben a meccshez, amikor égetően szüksége volt rá a csapatának, ez is jelzi klasszisát.
A dudaszót követően ahogy illik, kezet fogtak egymással a felek – Szolnokon majd mindent kezdhetnek elölről.

Van egy sejtésünk: ennek a partinak a felvételét rongyosra nézik mindkét oldalon…

Vincze Balázs: „Nagy csata volt, nyerni szerettünk volna, de nem sikerült. Kayes azért játszott ennyit, mert nagy szükségünk volt rá, ez be is bizonyosodott a mérkőzésen. Ilyen hazai pálya mellett jó eredmény ez a Szolnok ellen – mert hazai pálya itt bizony nem volt…”

Cseh Sándor: „Az első két negyedben jól játszott a csapat, a harmadiktól kezdve azonban elvitte a hév, ezért olyan hibák csúsztak a játékunkba, amelyek miatt ilyen lett a mérkőzés. Az OSC centere extra gólokat lőtt. Azt kell mondanom, igazságos eredmény született. Alaposan kielemezzük majd ezt a mérkőzést.”

Bajnokok Ligája, a főtáblára jutásért, 1. mérkőzés

A-Híd-OSC-Újbuda - Szolnoki Dózsa-Közgép 11-11 (3-4, 0-1, 5-2, 3-4)
Nyéki Imre Uszoda, 1000 néző, vezette: Stampalija (horvát), Krapivin (orosz)

OSC: Bisztritsányi – Decker Á., Bátori 1, Kovács G., Graham1, Salamon 2, Brguljan. Csere: Bundschuh 1, Gór-Nagy 1, Kayes 4, Hegedűs, Juhász 1. Vezetőedző: Vincze Balázs

Szolnok: Decker A. – Madaras 3, Jansik D., Mezei 1, Varga Dániel 1, Varga Dénes 1, Mitrovics. Csere: Alekszics 1, Kis G. 2, Vámos 1, Gocsics 1, Tóth M. Vezetőedző: Cseh Sándor

Kipontozódott: Bundschuh (26. p.), Varga Dénes (27.p.), Decker Á. (28. p. )

http://www.waterpolo.hu