Emléktáblát kapott a Sárosi család

A Sárosi testvérek karakteres egyéniségei voltak az egyetemes magyar sportéletnek és a Ferencvárosi Torna Clubnak, ezért az emléktábla minden bizonnyal a fradisták egyik zarándokhelye lesz – mondta Orosz Pál FTC vezér.

Sárosi Györgyöt a magyar labdarúgás legnagyobb egyéniségei között tartják számon, a World Soccer Magazine 1999-ben a 20. század 100 legnagyszerűbb labdarúgója közé sorolta. Az 1938-as világbajnokságon ezüstérmet szerző csapat kiemelkedő klasszisa és csapatkapitánya volt. Az eredetileg Stefancsicsként anyakönyvezett labdarúgó családjában a sporttehetség adott volt, öccse és későbbi csapattársa Sárosi Béla 25-szörös válogatott labdarúgó volt, másik testvére, Sárosi László úszó és vízilabdázó, az 1976-ban olimpiai bajnok ifj. Sárosi László édesapja.

Sárosi György kitűnő fizikai adottságai, magas fokú technikai és taktikai felkészültséggel, valamint játékintelligenciával párosultak. Irányítókészségét, helyzetfelismerését mind védekezésben, mind támadásban érvényesítette. A Ferencváros csatára és középfedezete, 1931-1943 között 61 mérkőzésen volt válogatott játékos és 42 gólt lőtt. 1934-ben és 1938-ban is szerepelt világbajnokságon, utóbbin ezüstérmet nyert csapatával. 1948-ban Olaszországba szerződött, 1952-ben a Juventus Sárosi György vezetésével szerezte meg az olasz bajnoki címet. Ezzel nem az első, de egyelőre az utolsó a Juvét bajnoki címre vezérlő magyar szakemberek sorában.

Az emléktábla avatáson beszédet mondott Hoffmann Tamás, Újbuda polgármestere, Rudas Ferenc, a klub legendája és az FTC Baráti Kör elnöke, valamint a Sárosi család nevében ifjabb Sárosi László, aki édesapja után maga is vízilabdázó lett, olimpiai-, világ- és Európa-bajnok.

T.D. - ÚjbudaTV