Beacos sikerek a II. Tavaszváró Terepfutóversenyen

A verseny folyamán 5-ször kellett leküzdeniük egy majd 2 kilométeres kört, amit a tó melletti dombos, nagy szintkülönbséggel bíró erdőben jelöltek ki. Az újabb és újabb rajtokra 13 percenként került sor, ennyi idő állt rendelkezésre ahhoz, hogy a versenyzők a távot lefussák, majd kipihenve magukat, felkészüljenek a következő körre (egy kört átlagosan 6 és 7 perc között futottak le). A díjazásnál a futók köridejei kerültek összeadásra, így aztán hiába győzött volna valaki nagy előnnyel az utolsó kör végén, ha a korábbiak során nagy hátrányt halmozott fel. A versenyszám megnyeréséhez tehát nem csak hatalmas elszántságra, hanem jó taktikára is szükség volt. A technikás pályán továbbá meredek emelkedők és bokatörő lejtők követték egymást, egyenes szakasz szinte csak a rajt után és a cél előtt akadt, ez pedig további nehézségek elé állította a versenyzőket. Dani Áron az első körben még Radics Csaba mögött ért be a célba, de a továbbiakban már nem engedte maga elé a Honvéd ifjú versenyzőjét, és hol kisebb, hol nagyobb előnnyel fejezte be a köröket. A 4. körben Áron győzelme már szinte biztos volt - ellenfele látszólag jobban kimerült-, az izgalmakat inkább Vitárius Bence bronzért való küzdelme jelentette. Bence Wágner Gáborral harcolt a dobogóért, s bár volt néhány másodperc előnye az Ikarus versenyzőjével szemben, az utolsó kör sorsdöntő volt a végeredményt illetően. Bence azonban nem bízta a véletlenre a dolgot, s az utolsó körben sokáig elől futva gyűrte a métereket, míg a Honvédos fiú embert próbáló keménységgel próbálta leszakítani magáról az ellenfeleket, hisz ez volt az egyetlen esélye a győzelemre. Áron azonban az utolsó métereken visszaelőzte, és bebiztosította a győzelmét, Bence pedig nem sokkal mögötte, harmadikként beérve szerzett jelentős előnyt az Ikarusos Wágner Gábor előtt - így végül két BEAC-os is dobogóra állhatott. Dohóczki Tamás és Gyurcsó Gergő egyenletes tempóban, az élbolytól nem sokkal lemaradva végeztek körről körre, őket pedig Muzsnay Peti követte a középmezőnyben. Hosszenji Darjus és Boross Gábor sajnos kénytelenek voltak idő előtt befejezni a versenyt, a hepehupás talaj és az embertelen lejtők igencsak igénybe vették az ízületeiket. Az eredményes szereplés mellett a verseny fényét tovább fokozta a tavaszias, napos idő, a családias hangulat és a lelkesen drukkoló nézők, nem legutolsó sorban pedig a gyors eredményhirdetés. BEAC-os szellemiségből most sem volt hiány. Hajrá BEAC!