Atlétikai sikerek az utánpótlás korosztályban

Mindketten szavakba foglalták élményeiket, melyeket az alábbiakban olvashatnak.

Csere Gáspár versenybeszámolója a Félmaratoni Országos Bajnokságról:

"Idén is a Nike Félmaraton keretében rendezték meg a Félmaraton Országos Bajnokságot, aminek most kivételesen örültem, mert tavasszal már futottam Pozsonyban egy egész jó eredményt. Igaz ennek egy csúnya sérülés lett a vége, amiből csak hosszú hetek után tudtam kijönni.

A tavaszi versenyszezon így teljesen kimaradt, nyáron viszont már tudtam rendesen edzeni, és viszonylag hamar formába is jöttem. Az elmúlt 6 hét pedig már kifejezetten jól ment, ezért az idei OB-ra címvédést és új egyéni csúcsot terveztem. Hála Istennek, mind a két célkitűzést sikerült elérnem, így elégedett lehetek. Jó érzés volt újra megnyerni az U23-as bajnokságot, és az is megnyugtató, hogy az időeredményemből mindig tudok valamennyit faragni!

A verseny szokásosan hangulatos volt, már nagyon vártam, hogy újra futhassak Budapest utcáin. Idén is összegyűlt egy jó élmezőny, bár akikről azt gondoltam, hogy jó partnerek lesznek majd a tempótartásban, végül az első két helyen végeztek... Emiatt nem találtam megfelelő versenytársra, aminek valóban az lett a vége, hogy a táv mintegy kétharmadát egyedül kellett végig futnom. Ez elég nehézzé tette a versenyt, mivel a versenyhangulat és a húzóerő a táv második felében teljesen hiányzott (előttem és mögöttem is több mint 100 méterig nem volt senki..), és ezek a körülmények végül lassuláshoz vezettek. Pedig a táv első felét még a tervezett tempóban sikerült végig futnom (10 km-31:40).

A második fele viszont már jóval lassabb lett, de azért így is egy elegáns időeredmény; 01:08:43 lett a vége, meg persze egy Országos Bajnoki győzelem, aminek nagyon örülök, és ezúton szeretném is megköszönni Szabó Imre edzőmnek a felkészítést!"

Dani Áron versenybeszámolója az utánpótlás válogatott viadalról:

"Idén 3000 méteres akadályfutásban nyertem válogatottságot. Ahogy az a csapatgyűlésen is elhangzott, a hazai versenyrendszer számtalan hiányossággal küzd, ezek közül pedig az augusztusi versenyek hiánya az egyik.

Július végére jobbára mindenki befejezi a versenyzést, hiszen a hazai és a világversenyeknek ekkorra már lezajlanak, egyéb nemzetközi versenyekre pedig csak keveseknek van lehetősége kiutazni. Az utánpótlás válogatott viadal elsősorban azért kerül megrendezésre, hogy támpontot adjon az atlétáknak. Bár a 9:09-es új egyéni csúcsom nem egy eget rengető eredmény, sok munkám van benne.

Március óta jórészt folyamatosan edzem, ilyen hosszú szezont pedig még soha korábban nem csináltam végig. Az akadályra való felkészülés persze csak augusztus második felében vette kezdetét. A versenyhez igen nagy önbizalommal álltam neki, ebben a mezőnyben csalódásként értem volna meg a második helyet.

Ezer méter után viszont már megnyugodtam, hogy az elbizakodottságom nem teljesen alaptalan, a három perces első ezret lényegében kocogásnak éreztem. Szerencsére nem volt nagy tülekedés, a gyengébbik szlovén futó rögtön felvállalta a vezetést. Előre törni viszont nem volt merszem, biztosra akartam menni, nem a válogatott viadal az, ahol a jobb időeredmény érdekében kockázatot kell vállalni.

Örültem volna a 8 perccel kezdődő időnek, de nyilván annak is eljön még az ideje és a helye. Több mint egy éve nem futottam akadályt, de most úgy érzem, kezd összeállni a mozgás. Néha még magasan ugrok, de ez ennél a tempónál még nem okoz gondot, csiszolni fogunk rajta. Minden más azonban a helyén van. Most egy rövid pihenő következik - testi-lelki feltöltődés - aztán, durr, neki a decembernek!"